Szabad a mozgás
Míg a riválisok mindössze egy kamerával figyelik a felhasználót, addig a HTC két szenzort vet be, hogy 360 fokban tudja megfigyelni a headset viselőjét. E tulajdonságnak köszönhetően szobánkat virtuális térré alakíthatjuk, és az applikációk futtatása közben szabadon mozoghatunk a rendelkezésünkre álló térben. Ha pedig valamilyen tárgyat vagy falat megközelítünk, arról felvillanó sárga segédvonalak figyelmeztetnek, így félelem nélkül barangolhatunk.
A helymeghatározást a két tájolóegység segíti, amelyek szenzoraikkal folyamatosan nyomon követnek minket és a körülöttünk lévő tárgyakat (például vázákat), illetve a vezérlőkkel a beállítás során virtuálisan körbe is rajzolhatjuk a szobát, kijelölve azt a területet, amelyen belül mozogni szeretnénk. E módszerrel például a lépcső okozta veszélyt is kivédhetjük.
Természetesen ne higgyük azt, hogy métereket fogunk majd megtenni, egyrészt a PC-nkhez csatlakozó vastag kábelek hossza kijelöli határainkat, másrészt a specifikációk alapján virtuális játszóterünk maximum 4×4 méteres lehet (ami jelentősen jobb az Oculus körülbelül 1,5×3 méteres értékénél). Sajnos kell is a hely a Vive-nak, néhány játék megköveteli a 3×3 méteres teret, tehát nem feltétlenül kisebb szobákra tervezték a szettet.
Ecset, kard, elemlámpa
A neves riválishoz képest szinte alig találunk eltérést a legfontosabb specifikációkat tekintve: az Oculus Rift és a HTC Vive egyaránt 2160×1200 pixeles OLED megjelenítőt használ, mindkettő 90 Hz-es képfrissítéssel és 110 fokos látószöggel rendelkezik, ráadásul még a csatlakozók és a gépigény szintjén is nagyjából megegyeznek a specifikációk.
